A kis Nimue kép elkészülte után, valahogy elszállt a lelkesedésem, hogy újra visszaüljek a Mirabilia kép mellé, elrettentett a hátralevő meló. Bobinázgattam kicsit, körbe pelenkaöltöttem a Cashelt. És megállapítottam, hogy a neves Zweigart cég nem képes szál mentén leszabni a méretre vágott vásznat. Bosszankodtam, hogy elpocsékoltak 3, 5 cm-t az anyagból, ami 19 öltés. Aztán meg parázni kezdtem, mi van ha nem is fér rá a kiszemelt minta. Ezért leszámoltam széltében és hosszában. Ilyenkor belefércelek 2 öltésenként egy eltérő színű cérnát, amit már tizesével olvasok le. A tisztán hasznosítható darab 376×246 négyzet, vagy X, centire egyébként stimmeltek a méretek. A minta szerencsére ráfér. De a keretezésnél csak 4 cm-t lehet majd ráhagyni a mintától számítva, a hosszabbik széleken. A keskeny oldalakon ezzel nincs gond. Tehát paszpartu is kell. A fércelést segítségképp meghagyom a keretezőnek is. Hehe, még teljesen csupasz az anyag, de már ezen töröm az agyam. Azzal vígasztalom magam, hogy az a 3,5 cm már úgy sem számítana semmit. A kép így is elkészül valamikor. Legszívesebben előszedtem volna a hozzávaló fonalaim és ... Még szerencse, hogy a minta még nincs kinyomtatva. Így inkább szárnyasoztam egy kicsit, vagyis neiültem a Hold tündérnek.
↧