Na jó, cseppet túlléptem az egy hetet. Szombaton kezdtem és ez itt egy vasárnap éjszakai felvétel a szoknyáról. Azóta már van keze és valami nyaka féle. A szkennerbe már ekkor sem fért be, de most már még úgy se. Vészesen fogy a blanc és a 822-es DMC, előbbiből már a második motring, az még talán elég lesz a két hiányzó szoknyafodorhoz. Hogy legyen egy kis sosevolt még, kipróbáltam a petit point öltést, tyű, hogy én milyen négyszeres melót vettem ezzel a nyakamba. Egy × helyett 4-et ölthetek, de csak a tündi bőrén. Nagyon tetszik az egyszálas meló, csak ne kéne azon gondolkodnom közben, hol kerekítsek az egyébként így feltünően szögletes körvonalakon.
Megjöttek a fincsi rózsaszín fonalkáim, amiből majd stólát válogatok terveim szerint, és pár hiányzó árnyalat és az elmaradhatatlan bobinázó is. Majd jókedvemben feltekergetem, kézzel, ahogy elnézem a bedobozolt szűz fonalaim, az legalább egy napig fog tartani.
De már ezzel a szoknyával is alábecsültem hímzési sebességem, mivel a festés másnapján megkérdezte a sógorjelölt, vajon mennyi idő alatt készül ez el; ujjammal körbekerítettem a fél szoknyát, na ez itt kb. egy heti munka. Lehet viszonyítani. Tévedtem, az egy fél heti munka volt.